Rhinar 1. rész: avagy „Ez itt a spanom, Gyurma…”

Mint azt ígértem, egy kisebb cikket szentelnék a Flesh and Blood első szériájának egyes számú karakterére, Rhinar-re, a Brute-ra. Az első meglepetésem az volt, amikor kis strukturálás után azzal szembesültem, hogy abban az esetben is egy 3-4 részes sorozat szükséges az ismerkedéshez ha nem eresztem bő lére. Tehát fogadjátok szeretettel az első részt, ahol a legelemibb dolgokkal ismerkedünk meg.

Prológus: „Amikor az első csomagomat kibontottam, az első lap, amit megláttam, egy token volt, és ki más lett volna, mint az említett főhős. Természetesen már akkor is óvva intett tőle pár tapasztaltabb játékos, hiszen ez a class „kiszámíthatatlan” és „gambling” jellegű játékot hoz az asztalra. Bár még nem igazán ismertem a hőst, természetesen a „kihaénnem” és a „csakazértis” gondolatmenet mozgatta továbbiakban a gondolataimat a játékban. Fejembe vettem, hogy márpedig marhára meg fogom mutatni mindenkinek, hogy ez a srác több, mint veszélyes, igenis kiszámítható, és abszolúte versenyképes a többi hero-val szemben.”

Az első szárnypróbálgatások igen fájdalmasak voltak. A pakli kezdetleges lett, játéktapasztalatom nulla volt, és a saját hősömet sem ismertem megfelelően, nemhogy az ellenfélét, aki ellen már stabil taktikával kellett volna odaállnom játszani. Nagyjából 7 hónapnyi tapasztalattal, mindenféle alternatívát kipróbálva, és lehetőségeim szerint megjáratva lassacskán valóban vettem a merszet, hogy kicsit konkrétabban írjak Rhinar erősségéről és gyengéiről.

Ez a jó kiállású, szerény teremtmény, aki a Savage Land-en edződött, és lélekben valahol egy barbár és egy ork között lehetne elhelyezni, egyáltalán nem olyan buta karakter, mint amit a képessége, megjelenése, és sokak által leadott vélemények sejtetnek. Igazi vadállat, ösztönlény, túlélő, aki számára a helyes és az egyenes út egyet jelent. Nyilvánvaló, hogy az intimidate képessége roppant hasznos. De a pontos miértre nem valósznű, hogy mindenki megérti mélységében a logikus választ.
Amit első ránézésre szinte mindenki leszűr, hogy a hős képessége szoros elvárást támaszt a pakliépítővel szemben. Az elvárás nem más, mint hogy legyen dögivel (minimum 50%) olyan lap a pakliban, aminek 6, vagy 6+ a sebzése, hiszen hősünk skillje csak ezzel triggerel. Mikor pedig a dobatási rendszert jobban megnézi a játékos, azzal szembesül, hogy minden kártyán megjelenik a „random” kifejezés. Ez a legtöbb TCG játékosban azonnal a „gambling” szót hozza felszínre és már dobták is a szegény karaktert, pedig… ha egy pár meneten túl vagyunk, rájövünk, hogy ez egy erőteljesen szabályozható kritérium mind a felhasznált lapok típusaival, mind a kijátszási metodikával. És ez itt az íze a játéknak, ha ezzel a hőssel futunk neki a mérkőzésnek, vajon van-e elég eszem (és szükség esetén „tököm”), hogy megfelelően tudjak/merjek dönteni a kijátszásokat illetően.

A formátum

Mielőtt nekiesnénk a pakliépítés bugyrainak, elsőként azt kell megvizsgálni, hogy milyen formátumban szeretnénk megjáratni a paklit. A minden egyébnek alapot adó formátum a „Blitz„. (Gyors áttekintés: ez az a formátum, amiben a használható lapok száma 40, a sideot pedig csak az equipmentek, azaz a hős fegyverzete biztosítja, 2 lapos Playset-ek vannak, azaz pitch-enként két lap mehet a dekkbe, és – ami a mi szempontunkból a legfontosabb – 20 életerővel kezdjük a játékot.)
Ebben a formátumban a legsikeresebbnek az agresszív, lerohanó paklik értek el jobb eredményeket, amelyek függetlenül az ellenfél erejétől teljes kézkisöpréssel 20 közeli sebzéseket osztottak ki már az első körben. Az efféle starttal egy olyan pakli, amit nem tud zsebből visszaküldeni valami hasonlót a mi kis vadállatunknak, garantáltan nem fog tudni mit kezelni. A Kiki meccseket azok a paklik jelentették neki elsősorban, akik képesek voltak visszacsavarni egy körben egy ugyanekkorát, mert akkor a brute is védekezésbe szorult kissé lekorlátozva ezzel a következő kör támadóerejét. Nyilván mehet ezen a formaton egy mid-range összeállítás is, és ez sem ment rossz eredményt, viszont itt az OTK (One Turn Kill) közeli körök annyira nem jellemzők, inkább saját körömben folytonos terror az ellenfél ellen, az ellenfél körében lehetőség szerinti „set-up”-olgatás a jellemző. Ez egy lassabb metódus, viszont sokkal könnyebb hibázni benne, és teljesen más logikát igényel.
A saját bőrömön tapasztaltam, hogy amikor egy stílusváltást vittem a pakliba – azaz a kontrolos mid-range-ből következő versenyre visszaváltottam agro verzióra – több ízben vétettem végzetes hibát apró döntések egész sorában, melyek a későbbiekben még előkerülnek.
A másik formátum a Classic Constructed (CC) (Gyors áttekintés: 40 hp, 3-as playset-ek és 60 lapos pakli 20 lapos „vegyes-side”-dal – ez azt jelenti, hogy a pakli teljes mérete fegyverzettel, páncélzattal, lapokkal 80 lap, és ebből kell úgy operálni, hogy a játékos pakli minimum 60 lapos legyen.)
Nos igen ebben az aspektusban sajnos ösztönlényünk már standard szinten is kiemelkedő tűzereje messze nem olyan átütő. Ebben a formátumban az ellenfél egy teli kézzel is mosolyogva tud elnyelni akár egy 10-20 közötti sebzést, tudva, hogy megfelelően felkészülve, vagy éppen egy optimális húzással bőven vissza tud vágni, sőt akár fordítani is képes a játékot. Emellett vannak azon dekkek a mid-range, vagy más defend-kontol vonalban, ami elegánsan – szép magyar szóval élve – „kifatigue-ol”-ja az ellenfelet, azaz kifárasztásra épít. (Ez utóbbinak az a célja, hogy a támadásokat kevesebb lap használatával hárítja, mint a támadó fél a támadást indította, így annak paklija előbb utóbb elfogy, és mivel a forrásainkat is a paklinkban rejlő lapok adják, ennek hiányában már a végén sem támadni, sem védekezni nem leszünk képesek.)

A kezdés

A kezdés eldöntése minden class esetében kiemelten fontos. Sok esetben már itt eldől, hogy melyik fél kezd egy kisebb előnnyel, illetve hátránnyal a másik féllel szemben.
Mit is nyer az a fél, aki kezd? A kezdeményezést. Nos igen, a felvetés jogos, és esetünkben lehet jelentősége, merthogy a mi kis agresszorunk egy egy jobb körben képes egy teljes kézkitakarításra, és akkor egy üres kéz ellen indít meg egy, jobb esetben két 6-10-es mértékű pofont, amiből ki is lehet indulni. És mivel az első kör végén mindenki felhúzza a kezét (nem csak a támadó fél) így a kör végén visszakapott lapjaival a minőségi lapcsere lehetőségétől is megfosztottuk ellenünket. Fontos továbbá, hogy ha szerencsésen jön ki ez a kör, akkor még van opciónk arra is, hogy maradjon lap a kezünkben az action pontjaink elfogyását követően (pl. Beast within, Savage Feast), amit ilyenkor lelkesen le is rakhatunk az „arsenal”-ba, máris újabb fórt könyvelve a következő körre.
Mit veszít a kezdő fél? Nos amennyiben a fent említett – roppant optimista – állapot nem áll elő, abban az esetben ha bármely támadást indítok az ellenfél ellen, azt zsigerből levédheti a „megfelelő kéz” kritériumainak meg nem felelő lapokkal, és máris egy ingyenes minőségi lapcserén eshet túl, előállítva ezzel egy optimális kontrázási opciót magának.
A fentiek alapján megpróbálunk választ adni. A Brute apavetően vagy agro, vagy mid-range formátumot fog játszani.
Mit nyer az a fél, aki nem kezd? Nos ez egy fura kérdésnek hangzik, de esetünkben nem az. Általánosságban lehetőséget kap a kéz „setup”-olására. Ami viszont a valós előny, hogy a nem kezdő fél mindenképpen egy teltkezes rohammal mehet neki az ellenfélnek, és itt ha elvédekezi magát az ellenfél, a büntetése teljesen beszakadt kört jelent, azaz „húzok-arsenal-jössz!” opció is lehet.
A kérdésre , hogy ki kezdjen, azonnali kérdés a válasz: mi a formátum? Blitz (20 HP) vagy CC (40Hp)? Merthogy egy 20 HP-s ellenfél ha védhetetlenül 17-et bekap az első körében, akkor azért ha nem is nyertünk, mondhatjuk, hogy erőteljesen megroppantottuk az önérzetét. A 40 Hp-s kezdés esetében azonban egy 10-20-as sebzés messze nem annyira rázza meg az ellenfelet, emellett az optimális kéz (csillagok együttállása a kutyám születésnapjával, és az öcsém lábméretével) jelentősen (cca 20-30%-kal) ritkábban állhat elő.
Valójában azt kell felmérnünk Rhinar esetben, hogy
a, kezdés esetén tudunk-e akkora kárt tenni az ellenfélben, hogy azt ne heverje ki. (azaz a saját köre után ha kap egy teltkezes rohamot, akkor vagy ki is végezzük, vagy teltkezes védekezésbe sodorjuk), illetve
b, van-e olyan lap a paklinkban, amit érdemes arsenal-ba helyezni?
c, akarunk-e inkább élni a 2. kör adta lerohanási előnnyel?

A fegyverek

Rhinar a saját kategóriájában három fegyver közül választhat: Romping Club, vagy két Mandible Claw, vagy Ravenous Meataxe. Ismételten felteheti nekem a kérdést szinte bárki, hogy melyik fegyverrel érdemes hasítani. Igaziból a válasz egyértelmű. Bármelyikkel.
A Romping Club a leggyakrabban használt fegyvere Rhinarnak, mondhatni ez a gyári felszerelés. Sokan őt is használják elsődleges fegyverként. A Hős képességével párhúzamosan működik, azaz mindkettő ugyanarra triggerel, de már anélkül is kellemetlenséget okozhat, ha nincs +1-e, mivel a 4-es ütést teljesen – pár kivételtől eltekintve – 2 lappal lehet levédeni. Ritka az a lap, ami 3-nál többet véd, illetve nem kerül költségbe, vagy nincs addiction cost-ja. Másodsorban használata roppantul egyszerű könnyen felerősíthető, és második ütésnek – ilyenkor sokszor üres kézre – kifejezetten kellemetlen tud lenni. Alapvetően a stabil 4-es pofonért már alapból sokan előnyben részesítik ezt a bazi nagy bunkót, de az sem elhanyagolható, hogy a „Pummel” nevezetű gonoszság is remekül működik vele megkeserítve sok játékos életét.

A Mandible Claw egy roppant érdekes fegyver, ami azt hiszem, az egyik legizgalmasabb formába tudja a helyezni Rhinart, hiszem viszonylag jó tud alkalmazkodni egy agro játékmodellhez is, de amennyiben a kontrolos lappokat is használó midrange kerülne terítékre, ott is kiválóan szerepel. A Bloodrush Bellow-val együtt egy roppant gonosz dupla támadást tud letenni az asztalra, és sok esetben nem csak ez a két támadás van az ominózus körben, hanem sok esetben inkább három, ami alsó hangon egy 15-18-as támadást jelent egy max három lapos kézzel szemben, ami ritkán véd le 10-nél többet. A fegyver egyébként szintén párhúzamosan fut Rhinar képességével, így a vagy minden működik, vagy semmi. Amennyiben egy rossz kör van – elég nagy gond, ha ilyen előjön – akkor ugyanis a két karom 3+3-a jóindulattal is csak fogpiszkálásra elegendő, vagy az ellenfél ingerlésére, hogy felpofozzon minket.

A Ravenous Meataxe sokak számára kevésbé használt fegyver Rhinar mellé, de bevallom őszintén nem igazén értem az okát. Amennyiben kicsit közelebbről megnézzük a fegyver képességét azt láthatjuk, hogy közel azonos feltétellel és költséggel képes megugrani az 5-ös sebzést, mint a Romping club, csak éppen itt nem párhuzamosan működik a hős képességével, hanem önmagában kisüti azt. Nyilván itt is együtt fognak működni a dolgok, de ha megfigyeljük, egy kis szerencsejátékért cserébe az alábbi opciókat kapjuk: két Resource-ért vagy ütök annyit, mint egy claw, és amennyiben kis kezünk van, akkor ez kb semmit nem jelet egyik esetben sem, vagy kettőért ütök egy akkorát, mint a Romping club és mellé kaptam egy „ingyen” intimidate-et. No így máris jobb a baba fekvése. A fentiek egyben jelentik azt, hogy a legrosszabb esetben egy yellow (pitch2) kártya benttartása is elég, hogy egy inballance attackot indíthassak, és ha nem is veszem át vele a kezdeményezést, de jobb helyzetbe tornázhatom magam a következő körre.

A kulcslapok

A legjobb lapok besorolásért sokat versenyeztek a Brute Majestic-ek. Természetesen egyértelmű, hogy az alábbi ötösfogat került górcső alá:

1. Alpha Rampage (10/7): Amikor először kézbe vesszük rettenetes erejű lapnak tűnik. 9-et pacsizunk egy fix és egy feltételes dobatással, cserébe 3 resource és egy dobás a fizetség. Nos ez egy nagyon aranyos lap önmagában, de fixen minimum két másikat ránt magával. Úgy gondolom, hogy a lap bár nem rossz, de egy pakli tudna nélküle is működni. Két funkcióban vettem valósan hasznát. Az egyik patthelyzetekből való kilépés, amikor ütés-védésból senki nem tud kitörni, és csak ég a dekk már egy ideje. Egy közel egál helyzetet képes a javunkra forgatni a lap valóban, viszont ha azt mondom, hogy az Alpha Rampage a Rhinar deck Cristiano Ronaldója, akkor egyáltalán nem járok messze az igazságtól. Amikor az ellen már meg van szorongatva kicsit, és egy kivégzésre van szükség, akkor Ő az, aki „megfelelően előkészítve” képes véget vetni mindennek. Megfelelő előkészítés nélkül egy nagy pofon, amiből az ellenfél egy kis fejcsóválással visszatér, és még vissza is üt. Emellett az Intimidate-halmozása ránk nézve is veszélyes lehet, ugyanis ha kipörgetem az ellenfél teljes kezét a körben, de agyon nem tudom ütni, akkor bizony esélyes, hogy egy teljes erejű körrel kell szembenéznem következőre, és legyünk őszinték, a mostani paklik esetében ez sem éppen életbiztosítás.
Magas költsége, és addiktív költsége miatt viszont könnyen ülhet meg a kezünkben, és önmagában még egy szimpla fegyveres támadásra sem képes feljogosítani.

2. Massacre (10/9): Azt hiszem, ez a lap Rhinarunk egyik legjobb spoilere. A 3 source elfogadható költség érte kijátszás esetén, főleg akkor, amikor már egy jó intimidate is megelőzte a körben. Az intimidate és 8-as tűzerő egészen jó kezdés, de ezzel még nem is érné el azt a szintet, mint az Alpha rampage, viszont az a képessége, hogy az eldobása is intimidate-t produkál máris sokkal izgalmasabbá teszi. Remek előjáték szokott lenni egy Bloodrush Bellow+Mandible Clow összeállításnál, de a később tárgyalásra kerülő booster, a Primeval Bellow-val ötvözve is veszedelmes felütés egy „morgós harmóniához”. Szintén kellemesen tud megérkezni a Meataxe, egy Pulping, egy Barraging Big Horn mellé is, de erőlködés nélkül fel lehetne sorolni a Brute lapok jelentős hányadát, amivel egy minikombót hozhatnak létre. Nem utolsó szempont, amikor Őt léptetjük elő befejezőcsatárnak egy agyonboostolt kör befejezésére, és mellette a védelmi képessége sem rossz, a 3-as védelmi szinttel nem marad el az általános védekezések mögött.

3. Beast Within (8/10): Bár azt a 8-ast jóindulattal kapja meg, mégis stabil 8-at érdemel. Alapvetően 2 funkciós lap. Elsődleges funkciója, hogy eldobásra kerüljön. Értelemszerűen az effektje egy kis fájdalomért cserébe az intimidate-ért – és egyéb jó kis hatásokért – eldobott lap veszteségét adja vissza. A 6-os támadása mindegyik Rhinar pakliba must-to-have sávba rántja őt. Bár emellett egy „buta, ütök 3-ért 6-ot” lap, viszont a két resource, amit pitcheléskor a kezünkbe tesz roppant hasznos lehet egy fegyver működtetésére. Mivel kijátszásakor „buta” lap, és eldobni csak kézből lehet, így arzenálba csak kényszerre szabad berakni. (vagy akkor sem)
Fontosnak érzem azt is megjegyezni, hogy a Tales of Aria kiegészítő megjelenésével egy újabb funkciót is megkaphatott a kényszerített dobatások részleges tompítására. Összességében azt hiszem, ez a legutolsó pont az, ami felrántotta egy ponttal magasabbra az értékelését.

4. Bloodrush Bellow (8/10): A Brute paklik sztárja lehetne ez a lap, hiszen képes kisütni hősünk intimidate-jét, +2-t ad minden brute támadásrés visszaadja magát, és a lopott lapot a kijátszónak, amikor minden rendben van. Ez eddig alapvetően remekül hangzik, a bibi csak ott ütközik ki, hogy roppant ritka, hogy a + sebzéseket a hősünk 2-nél többször igénybe tudja venni a kör folyamán.

5. Tear Limb for Limb: (6/10): A Brute majestic vonulatának legnagyobb csalódásához meg is érkeztünk. Igazándiból ahhoz, hogy a lap kijusson az asztalra nagy eséllyel pitch-re elmegy egy lap, őt magát kijátszuk. igen ám, de sajnos ez messze nem mindig adja ki megfelelő szerencsét. (a gambling itt a mindent, vagy semmit szinten működik, és sikertelenség esetén kicsit telitáras orosz rulett hangulattal jutalmazza meg a kijátszót, hiszen bukott 3 lapot, és ha még ki akar bármit játszani, hogy az ellenfél ne telt kézzel rohanjon rá a következő körben, bizony az még egy pitch és szerencse kell, hogy ne kelljen dobni a kijátszott lapért. Összességében ha van szándékom valósan high-risk miatt lapátra tenni egy lapot, akkor az minden bizonnyal ő…

A következő cikk tartalmából

„Legközelebb kicsit foglalkozunk hősünk felszereléséről, forráskezeléséről, támadási és védekezési stratégiáiról. Addig is legyetek türelmesek, és örömmel veszek kritikát, ellenvéleményt a leírtakkal kapcsolatban, hiszen mindenből tanulunk.

Folytatjuk….”