A Hatalom Kártyái ma és a jövőben…

„Már tele van a fülem azzal, hogy minden verseny ugyanolyan…”
„Mindenki csak a topspoilereket tolja…”
„Semmi értéke nincs a lapoknak…”
„A gyak-nemgyakot egyszerűen nincs idő kitesztelni, és amúgy is csak a frissenblntott formatokban lehet használni…”
„Van Pár jó lap a kiegészítőben, de a többi csak GITT…”

Nos srácok. Ez volt az elmúlt évek folyamán legtöbbet hallgatott kifejezés a HKK-ban, legyen szó a fórumokról, vagy éppen a magánbeszélgetésekről. Itt tart ma a HKK, amely anno sokkal nagyobb respektusnak örvendett mind a gyűjtők, mind a játékosok szemében.

Hogy jutott ideáig a dolog?

Hol vesztette el a játék azt a varázst, amit régen hordozott? „Felnőttünk!” Jön az egyik válasz…. „Túl nagy lett a powercreep!” mondja a másik… Igaz, és mégsem. A játékot a gyártó is eltolta kissé, de most foggal körömmel harcol a kompenzálás irányába. De valamiről elfeledkezik mindenki.

A játékot mi játszuk!!!

Miért nem élvezzük mégsem annyira, mint anno? Az okok igen egyszerűnek tűnnek, és azt hiszem, hogy van, amiért senkit nem lehet megfeddni. Lássunk párat:

„Nyerni szeretnénk” – és valóban. Régen sokak számára nem a verseny, vagy a verseny megnyerése adta a játék értékét, hanem az, hogy játszotta azt. Aztán jöttek a díjazott versenyek. Nos igen ez a dolgok rendje. De ezt követően már a játékélmény és a kreativitás helyét valami egészen más dolog kezdte átvenni. Nem azért akarunk nyerni, mert jó nyerni egy játékban, vagy esetleg ezzel kiemelkedtünk a többiek közül, hanem a nyereményért. Az értékes UR-ért, a boosterekért, és mellesleg a dicsőségért, és respektért, melyet viszont megkaphattunk volna a díjak nélkül is. Mára oda jutott el a játék, hogy a játékosok jelentős hányada el sem indul egy „jó buliba”, sokkal inkább a könnyen behúzható nyereménnyel kecsegtető versenyeket ostromolja meg. „Ez egy hülye…” – gondolja most sok ember nyilvánvalóan, de vajon belegondol, hogy elmenne-e egy versenyre csak úgy a verseny vagy a játék kedvéért? Elmenne, ha nem lenne valamiféle díjazása a versenynek? … Na ugye…

„Nincs már változatosság” – és valóban. A versenyek és Nemzeti bajnokság rendszeressé vallása magával hozta a preferált formátumokat. A szervezők legtöbbször a versenyformátumokat célozzák meg, hiszen attól várható, hogy behúzza az embereket az eseményre. Ott lehet felkészülni egy-egy komolyabb versenyre vagy eseményre. Ott lehet kitesztelni a csúcsra fejlesztett top spoilereket rejtő (mellesleg sokszor jó drága) paklikat. Emellett sokáig elsődlegesen ezek a formátumok nyerek racionális támogatást. „Dehogyis! Minden formát támogatva volt…” – sokan mondhatják. Ez igaz, de 8 fő felett lehetett a fődíjat kiosztani. Ezzel pedig hosszútávon le is lett puffantva a lehetősége annak, hogy egyéb formátumok kerüljenek előtérbe, vagy gazdagabb formátummal kelljen előállni.
Elég ha megnézzük a mostanában szervezett versenyeket. 50% „Új nemzedék” egy alapelvárás. A „Hagyományos”, „A sokszínűség jutalma” és a „Draft” a vezető formátumok (A teljes versenyállomány cca 70-75%-át teszik ki). Miért? Igen… azért mert a Nemzetin majd ez lesz a szükséges.

Lehet másképp is…

Senkinek nem hiányzik egy jó kis Istenek szövetsége, Jellemek harca, Színháború, Veszélyes faj, vagy éppen valami egyedibb formátum, mint például a „Páros”, „Hatalom korlátozása”, „Totális Káosz”, „Nolimit”, „Istenek közbeszólnak” és tudom is én, hogy még hány lehetőség áll a rendelkezésre?

Miért nem játszák sokan ezeket? Nos igen. Ezek nem a Nemzeti bajnokság formátumai, és nem lehet egy kb 70-szer letesztelt és kiegenként 2 lappal felcirógatott dekkel nekifutni mindnek. Ezekre készülni kell szintén és foglalkozni kell vele. Ráadásul megszorítottabb környezetben (ÚN, Gy-ngy, Beszűkült látókör, xxx pontos verseny) nem is a megszokott tempó és játékiram a jellemző. Mondhatni ez lassú, és szokatlan. De nem pont ez lenne a lényeg? Nem az lenne a lényeg, hogy ne két paklival játszam végig az évet?

Talán én gondolok túl sokat, de szerintem pont ez adná a savát borsát a dolognak, ráadásul viszonylag sok esetben adna teret a Low-budget játékosállománynak, a hobbi/élmény-játékosoknak, és persze maguknak a lapoknak, amely a jelen környezetben a megtisztelő „GITT” összefoglaló nevet hordozza.

Vannak persze ellenpéldák, mint Csető Zsolti, vagy anno Dév challenge-ei, vagy éppen Püspökladány néhány versenye. Anno mindenki „like”-olta, meg „adta” ezeket a célokat, és az értük tett erőfeszítéseket, de ők maguk meg nem mozdultak abba az irányba, hogy kövessék esetleg a példát. (Ha igen, minimális pár ember). Pedig ebből igenis lehetne építkezni, és ez még sokat tehetne az asztalra, akár a régi lapokat, akár a Gitt-egyletet veszem alapul.

Esély a változásra…

A Remetebarlang egy nagy lehetőséget kapott, ami havonta minimum négy verseny szervezését jelenti. Megpróbáltunk és megpróbálunk valami egyedibbet letenni az asztalra. Megpróbálunk valamilyen olyan pályát teremteni, ahol néha „Sanyi a Király”, és ahol igenis tökösen oda kell állni az asztalhoz, mert még a „80 éves Chuck Norris” sem tudhatja, mi lesz a vége a menetnek. Ezt célozzák a gyengített formátumok, az egyedi formátumok is. Emellett egy kis segítséggel is szolgálnánk a tesztelőknek, és játékfejlesztőknek – persze ha ez őket is érdekli – abban, hogy kicsit szkennelgessük a BAN-olt lapállományt. Azt, hogy a BAN máig megállja-e a helyét, illetve ha egyszerre minden zsiványság visszakerül az asztalra, akkor melyik lesz a legcsalafintább főgonosz mind közül. Nehezemre esik elhinni, hogy senki nincs, aki nem küldené szívesen pár menetre ringbe a berozsgált Ozmogroth-ot, vagy nem Nekrofunmágiázna egyet, Ragyogóról és a többiekről nem is beszélve. Biztos vagyok benne, hogy legalább annyi izgalmat jelent egy ilyen verseny, mint bármelyik komolyabb derbi.

Amondó lennék, hogy tegyétek próbára magatokat minél több formátumban, hogy visszakapjátok a játék élményét, és ne „csak” az számítson, hogy 1500 Ft-ért egy 15k-s UR-t nyertünk, ami mellesleg már nem is a mi zsebünkben távozik, vagy olyan gyorsan kerül ki az adok-veszek / licit csoportba, hogy maga a lap lepődik meg a hirtelen gazdaváltáson. A játék rákfenéje lett, hogy a fő formátumokban már kitermelte a bajnokait, akiknek nagy része már a győzelembe is bele van néha fásulva, és maga sem tudja, mire van szüksége.

„Na most megmondtad a frankót, Nagyszájú… pedig mit tudsz te erről? 5 HSZ-szel”. Valóban… megmondtam, és könnyen lehet, hogy tévedek. De ezt csak azzal tudod igazolni (még magad előtt is), ha eljössz egy rendhagyó versenyre és próbára teszed magad. Addig mind az én gondolatom, mind azoké, akik nem értenek egyet velem, csak teória lesz.

Egy próbát megér 🙂

By Remete